Régesrég élt Márton,
köpenye rőt bársony,
bár volt kardja, nem szívelte,
hogy bárkit is bántson.
Szíve nem volt kemény,
kedves, bölcs és szerény,
tőle mindig kaphatott csak,
a gyenge és szegény.
Szerette az Urat,
járta a keskeny utat,
bár rejtőzött, püspökszékbe,
gágogták a ludak.
Lámpánkban a fények,
mindenkiért égnek,
hogy tudd, amit Szent Márton:
a szeretet a lényeg.